Gyermekük, ha a játszótérre kéredzkedik, Európába megy. Semmi kétség, ez a mai zsargon szerint így van, ugyanis egy európai szabványoknak megfelelő játszótér épült a Coop élelmiszer áruház mögött.

Volt ott játszótér eddig is, de a vascsövekből. Ezt aztán a jó magyarok szerencsésen tönkretették (pl. a forgó hintát), majd kisvártatva elszállították a Haszonvas telepekre (pl. kakashinta). Ott aztán a jó magyar telepvezetők átvették hulladék vasként, mert tudták, hogy ez bizony nagyon balesetveszélyes. És … „no comment”!

Örvendek a szép és korcsoporttól függetlenül, minden izomcsoport fejlesztésére alkalmas, esztétikus játszótérnek, melyet az ablakomból szemlélhetek. Közben elmerengek azon, hogy milyen érdekes is az ember.

Voltak nekünk már környezetbarát, igényesen megépített játszótereink. Igaz, nem egyformák, s nem is számosak. Talán egy-egy volt belőlük egy-egy településen. Készültek fából, műanyagból, gumiból. A tervező nem Európába menetelt, csupán az emberek szépérzékére szeretett volna hatni, a saját fantáziáját engedte szárnyalni, s esetleg komolyan vette a szakemberek intelmeit a betonba ágyazott, vasvázas játszóterek balesetveszélyességét illetően.

Ebben a városban is volt ezekből elég, s csak a baleseti sebészek lehetnek megmondhatói, hogy valóban hány gyermekbaleset helyszíne volt a játszótér. Valószínűen el is mondták számtalanszor, s olvashattuk is ezt a baleseti statisztikákban, de nem hittük el.

Most, hogy beléptünk az Unióba, már elhisszük azt, amit a magyar szakembereknek nem, hogy az ember épített környezetének szépnek, ösztönzőnek, praktikusnak, balesetmentesnek kell lenni. Csak éppen ehhez „Európába” kell menni, mint a Kálmán Imre úton. Az az út is Európa útja.

De vajon eddig hová vezetett és mi hol voltunk? Nem csak a történelmünkben voltak félrevezetések? a földrajzban is?

No, mindegy! A lényeg, hogy van szép, új játszóterünk. De vajon meddig? Meg fogjuk tanítani a gyerekeinket, hogyan kell rendeltetésszerűen használni? Azt is megtanítjuk végre nekik, hogy a szemetet a szeméttárolóba kell tenni? Ez a felnőttek felelőssége!

S vajon a játszótérből „már kinőttek” nem akarják megmászni, lecsúszni …? Vigyázni fognak rá az éjszakában hangoskodó mámoros, csapatokba verődő ifjak?

No és a kutyások – akiknek van gyerekük, és akiknek nincs – elkerülik végre a homokkal felszórt játszóteret? Vagy hamarosan kutyaürülékkel lesz borítva a tér?

S vajon azok is megértik, hogy a kis kerítés értünk, a gyerekekért és a felnőttekért van, hogy elkerülhessük az ostoba baleseteket? Azt, hogy a kerítéssel nem akarja senki kizárni a rövidebb útról a hegyen lakókat? Csupán az úttestre kiguruló labdát és az utána futó gyereket védi, lassítja le a kapu – no persze, ha becsukjuk magunk után.

Átadták hát az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium által támogatott, Uniós előírásoknak megfelelő, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata által építtetett játszótér.

Van tehát szép és kellemes játszóterünk, vigyázunk rá!

Jó játékot gyerekek!